• A kurzus a Klasszikus magyar irodalom I. és II. előadások anyagának (a magyar irodalom 1776-1848 között és 1849-1905 között) szemináriumi foglalkozáson történő áttekintését tűzi ki célul. A féléves anyag főként a kánon középpontjában álló szépirodalmi szövegek elemzéséből és a korszakra jellemző főbb műfajok jellemzéséből áll. A kurzus nagy hangsúlyt fektet a XIX. századi líratörténetre Csokonaitól Adyig.

  • A bezető kurzus az irodalomtudomány legalapvetőbb fogalmait, irányzatait, értelmező eljárásait, művelődés- és kultúrtöténeti összefüggéseit tárgyalja szemináriumi formában. Az órák célja az, hogy a Bevezetés az irodalomtudományba című előadássorozat elméleti anyagát gyakorlatban is mozgósítsa, illetve, hogy olyan áttekinthető fogalmi vázlatot nyújtson az elsős hallgató számára, amelynek segítségével el tud majd igazodni a további félévek irodalomtudományi anyagában.

  • A bevezető kurzus célja, hogy előadássorozat formájában a leglényegesebb sajátosságokat és összefüggéseket kiemelve összefoglalja azokat az elméleti irányzatokat és műértelmezés-módszertani fogásokat, amelyek a XX. és XXI. század irodalomtudományt jellemzik. A poétika, a retorika és a hermeneutika legfontosabb fogalmainak ismertetésével, példaértékű műelemzések bemutatásával igyekszik felkészíteni az elsőéves hallgatót az egyetemi tudományos tanulmányokra.

  • A tanári mesterképzéses kurzus célja az, hogy a leendő irodalomtanároknak olyan eszközt adjon a kezébe, amelynek segítségével minél érthetőbb és feldolgozhatóbb módon legyenek képesek tanítani az irodalom történetét a tizenéves diákoknak. Az író és író, költő és költő közötti viszony ugyanis nem pusztán kommunikációs, hanem egyben olyan (az irodalom létmódját lényegében érintő) intertextuális rendszerként fogható fel, amely dinamizmusával magát az irodalomtörténeti folyamatot hozza létre és tartja életben. Az irodalom története ugyanis bizonyos szempontból nem más, mint motívumok, történetek, beszédmódok, műfajok, szövegformák (stb.) öröklődése és átíródása alkotásról alkotásra, költőről költőre, íróról íróra...
  • A bölcsész mesterképzéses kurzus célja az, hogy a legfontosabb líraelméleti és lírapoétikai fogalmakat, a líra műnemének lehetséges megközelítésmódjait, illetve a megkerülhetetlen mintaelemzéseket minél részletesebben tárgyalja. Bár a műnem egzisztenciális, poétikai (a versnyelvi szemantika) és retorikai (a megszólítás és a megszólaltatás) specifikumait meglehetősen eltérő irodalomtudományi beszédmódok tárgyalták és tárgyalják, mindazonáltal a féléves munka igyekszik ütköztetni a nézeteket, és (ahol lehetséges) közös nevezőre hozni a kutatási irányokat. Alapelv, hogy a kurzus eretében egyaránt fejleszthetők legyenek az elméleti ismeretek és a lírai szövegek értelmezésének, elemzésének készségei.
  • Az előadássorozat a retorika irodalomelméleti jelentőségének legfőbb tudnivalóit mutatja be. Az irodalomelmélet számára elsősorban nem a retorika gyakorlati céljának, vagyis a meggyőzésnek az eltérő beszédhelyzetekhez és beszédmódokhoz tartozó törvényei a fontosak, hanem az alakzatok nyelvi eljárásrendje, vagyis a trópusok és a figurák retorikája jelent hasznos kiindulópontot. A félév tematikája ennek megfelelően kétosztatú: tárgyalja egyfelől a legfontosabb szóalakzatok (metafora, metonímia, szinekdoché, szimbólum, paronomázia stb.) nyelvi sajátosságait, másfelől pedig a legjelentősebb gondolatalakzatoknak, vagyis figuráknak (allegória, irónia, paródia, aposztrphé, prosopopeia stb.) a működésmódját mutatja be.

  • Az előadássorozat célja, hogy részletes képet adjon az irodalomtudományi hermeneutika és dekonstrukció elméleti iskoláiról a 1960-as évektől kezdve az ezredfordulóig. A német, francia és angolszász elméletírók munkái nyomán kialakult irányzatok megismerése erős nyelvfilozófiai és irodalomtudomány-történeti bázisra épül. A kurzus tematikája kiterjed a szöveg, a szerző, az olvasó, az írás, az olvasás, a történetiség, az irodalmiság fogalmának, a retorikai alakzatoknak és az irodalmi szövegek tekintetében feltárható igazság-képzetnek a századvégi újraértelmezéseire.

  • A proszeminárium alapvetően két céllal rendelkezik: gyakorlati szempontból igyekszik minél több segítséget nyújtani az elsőéves hallgató számára a szemináriumi szóbeli és írásbeli munka (szemináriumi dolgozat) technikai kivitelezésében; irodalomtudományi szempontból pedig olyan nézőpontok felvázolására törekszik, amelynek segítségével a hallgató a későbbi tanulmányai során bármely verses vagy prózai, illetve lírai, epikus és drámai szépirodalmi szöveget meg tud szólaltatni. Mindennek megfelelően a kurzus követeleménye az, hogy a hallgató aktívan fejlessze és (tudományos szempontból) minél autentikusabbá tegye verbális képességeit, illetve az, hogy a félév során feltárt irodalomolvasási technikák, interpretációs eljárások esajátítását szakszerű írásbeli dolgozatban bizonyítsa.

  • A kurzus a Klasszikus magyar irodalom I. és II. előadások anyagának (a magyar irodalom 1776-1848 között és 1849-1905 között) szemináriumi foglalkozáson történő áttekintését tűzi ki célul. A féléves anyag a műértelmezés eltérő módszereivel egyszerre tárgyalja a kánon középpontjában és perifériáján álló szépirodalmi szövegeket. A kurzus nagy hangsúlyt fektet a XIX. századi próza- és regénytörténet, illetve az elbeszérő diszkurzus eltérő formációinak vizsgálatára.

  • A Klasszikus magyar irodalom II. kollokvium tárgya a magyar irodalom története 1849-1905 között. A meghatározott időszak két nagyobb egységre oszlik: a népiesség és nemzeti klasszicizmus korszakára (Arany János munkásságával a középpontban), illetve a polgári realista próza irodalmi stílusának kialakulására. Az előadássorozat ennek megfelelően nagy hangsúlyt fektet Arany János elméleti munkáira, költői gyakorlatára és annak líratörténeti hatásaira (Vajda, Reviczky, Komjáthy), illetve a XIX. század második felének regénypoétikáira, különös tekintettel a korszak kiemelkedő regényíróinak (Arany László, Jókai, Kemény, Mikszáth stb.) főműveire. A kollokvium szóbeli vizsgával zárul. A vizsga egy kijelölt tétel részletes kidolgozásából és bemutatásából áll. Az értékelés legfontosabb aspektusai: az áttekintő jellegű tételek esetében a problémaérzékenység és a megadott szakirodalmi szövegek gondolatmenetének, fogalmainak pontos ismerete; a költőkhöz, írókhoz kapcsolódó tételek esetében pedig a vizsgázó szépirodalmi olvasottsága, a tételhez tartozó összefoglaló/ismertető szakirodalomi cikk megfelelő visszaadása, és egy műalkotás részletes elemzése a megadott műértelmezések alapján.